Nyár, õsz, tél és … új élet

Jó a kedved, most vidám vagy, talán jól is laktál,

Pattog a tűz, csendben beszélgetünk, így hárman,

Te, én és Isten - szép az élet, hisz most nyár van,

Jó kedvedből önzetlenül máskor nekem is adtál.


Kicsit fázol, reszketsz, nem vagy nagyon beteg?

Rossz a kedved, nem értem, régen nem így volt.

Az ősz az talán, aki beléd ilyen rossz kedvet olt?

Idővel begyógyulnak majd ezek a régi, rút hegek.


Eljött, már igazán várható volt, tudtuk ezt előre,

Itt marad rajtunk, óvatosan megkaparintja létünk.

Nem mi rontottuk el, nem hiba, de ez lett belőle.


A tél tavaszig úgyis követi minden egyes léptünk,

Majd a napfényre lehámlik az ember fagyott bőre.

És új ruhát vesz fel - szinte parancsra - a lelkünk.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: (, 2007)