Depresszió? /romokban/



Kedvem rozoga padlása
ma beszakadt alattam,
egy pillanat volt
zuhanásom, s maradtam
….magamban.
Egyedül a hirtelen
rám omlott mával,
utolsó szalmaszál
ellobbant a vággyal,
ami makacsul
kapaszkodott bele,
bánkódom,
…bár lehet nem is kellene,
a törmelékből kimászni
úgysincs már kedvem,
összes vágyammal
azt hiszem…
végeztem!
Fiatalnak vén vagyok,
öregnek gyerek,
talán így középen
egy darabig elleszek.…
Csak hagyjon mindenki,
itt a romok alatt,
míg lesz bennem elég akarat,
felállni s magammal szembe nézni,
semmi sorsommal,
végleg megbékélni,
elhinnem, hogy valamit is érek,
…..nehéz lesz,
…átkozott minimálbérek!
Majd az Istentől kérek hitet,
mert többre megyek azzal,
mint pénzzel, arannyal,
ha jő a végítélet.















Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.