Balogh Dávid
10.
Az nem az én keresztem,
ha a Dunába lőnek téged,
csak az az én keresztem,
ha Én a Dunába lőlek.
Eljátszom a mártírhalált
és a szemem csukva van
és kiterül a testem hidegen,
de nem halok meg, az tőlem idegen.
Csaltam már kártyán,
csaltam meg nőket,
néha férfikat -
megvetem őket.
És felkötöttek párszor,
mindig leszakadtam,
felettem a testem,
de a súlyom alattam.
Ültem utcaszélen,
bőrfotelből néztek
és bőrfotelből intek
az utcai zenésznek.
*
és szólj ha kell és
karod-eresztem -
Gyere zsidó, legyél a keresztem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
|
|
|
