A szépen szóló aranymadár

Az öregasszonytól elköszönve
Ajándékait batyuba kötve
Lovára pattan a legény
És újra vándorútra kél

Tarisznyájában három ajándék
Gonddal szőtték, faragták, verték
Kendő, fésű és egy tojás
Elfogadta, mesében így szokás

Indul a legény erőre kapva
Az öregasszonytól bátorítva
Az úti cél: Tündér Ilona
Szépen szóló aranymadara

Hegyen, erdőn és berkeken át
Hajtja, űzi a legény a lovát
Míg előbukkan a csoda:
S ott a csillogó palota

A palotaablakon beugrat
Benn aranynyoszolyán szunnyad
Világszép Tündér Ilona
Mellette aranymadara

A fiúnál a kalitka már
S a szépen szóló aranymadár
Menekül kincsével tova
Csak úgy tajtékzik a lova

Álmából kelve Tündér Ilona
Észreveszi, eltűnt a madara
Nosza, tündérek hada kél
És a fiú nyomába ér

Elrepül a sokfogu fésű
Erdő terem ott, sűrű növésű
Nem jut át rajta a madár
Nem hatol át a fénysugár

Tündérkézben pendül a fejsze
Mint a gabona, dől a fa rendre
S már hallik a tündérzsivaj
Fülébe cseng a gúnyos kacaj

És hátrarepül a vastojás
Roppant hegy kél helyébe, óriás
Megáll a tündérek hada
Időt nyer ló és lovasa

De a tündérek szárnyra kelnek
S a roppant hegyen átrepülnek
És suhogva, zizegve szállva
Ott vannak a fiú nyomába

Most elrepül a szövött kendő
Árad a tenger, messzire kéklő
Hullámzó vize végtelen
Át azon még tündér se kel

És túl a végtelen vizen
A fiú végre megpihen
Kalitkából vállára száll
Dalolva az aranymadár


2002







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.