Krisztus a Hargitán

Csak szeressetek, semmi több – kérte Jézus,
S mezítláb lépdelt a Hargitán a hóban,
Mert tudja ő, csak az ember beteg,
S a világ körötte hellyel-közzel jól van.

S az ember csak hitt benne,
De sosem értette, hogy mit mond,
Mert lefoglalta őt a gyűlölet, a bosszú,
A küzdelem, a harag és a sok gond.

S így telt kétezer esztendő,
S ezalatt Jézus és az ember ’mit sem változott,
Elbeszélnek egymás mellett, s nem értik,
Vajon melyikük az igazán átkozott?

Feloldozás nincs ma sem.
Tanuk rá a folyók és a Havasok,
Hisz’ naponta megtagadjuk, s megfeszítjük őt,
Mi emberek: zsidók, cigányok, szászok, románok, magyarok.

S keresztje ott áll fenn a Hargitán, és mindenütt,
Bár nem akarjuk érteni, de ma sem üzen egyebet:
Egymást ölve sosem leszünk jobbak,
Egy út van: a béke és a szeretet.

2008. december 24., Székelyudvarhely





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.