Átverhet a látvány
Semmi sem az
Mint aminek látszik
Mégis minden ugyanaz
Csak egészen másképp
A valóság néha
Szivárványt játszik
Pont annyira korhű
Akár egy tájkép
Mondjatok rám bármit
Látszik arcomon
Űzött, vén csavargó
Magam is tudom
Részeg, lélek-koldus
Ha van mit, én iszom
Szabad, őrült dalnok
Most is álmodom
Fogjatok rám bármit
Hisz' én elbírom
Fogjatok rám fegyvert
Majd csak megszokom
Kenjetek szét sarat, mocskot
Szart a vállamon
Kenjétek rám magát Jézust
Azt is vállalom
Küldjetek rám bármit
Vihart utamon
Égessetek gyertyát
Csupasz arcomon
Küldjetek rám átkot
Halált ágyamon
Júdás csókját küldjétek el
Én majd átadom
Küldjetek rám tatárt
Vérét szomjazom
Küldjétek a hóhért
Hideg hajnalon
Küldhettek rám bárkit
Elvész nyálamon
Én a Gonoszt körbeviszem
Saját poklomon
Mert nekem a semmi
Élethűvé válik
A szivárvány valóság
S árnyék a fény
Az agyam, mint mindig
Vörösborban ázik
Meg kéne már tennem
Mit tenni szeretnék
De csal a látszat megint
S a csaló nem látszik
Földhöz köt az árnyék
Elrepít a fény
Elmarad a testem
Szinte alig látszik
Ez csak éji varázs
Reggel utolér
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
