Sánta Orsolya : hazudnék


 
2841 szerző 39117 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szolcsányi Ákos
  Egy kapcsolat fele
Új maradandokkok

Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
Pálóczi Antal: Kertben
Albert Zsolt: Világosság nyolc napig*
Albert Zsolt: A Nap feltámasztása
FRISS FÓRUMOK

Misinszki Hanna 46 perce
Bara Anna 53 perce
Tamási József 1 órája
Vasi Ferenc Zoltán 1 órája
Ötvös Németh Edit 2 órája
Metz Olga Sára 4 órája
Gyurcsi - Zalán György 4 órája
Tóth Gabriella 5 órája
Szakállas Zsolt 6 órája
Duma György 6 órája
Serfőző Attila 6 órája
Ocsovai Ferenc 8 órája
DOKK_FAQ 9 órája
Tímea Lantos 10 órája
Valyon László 10 órája
Pataki Lili 13 órája
Pálóczi Antal 14 órája
Bátai Tibor 20 órája
Busznyák Imre 1 napja
Kiss-Teleki Rita 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Bara 2 perce
az univerzum szélén 2 órája
különc 10 órája
Bátai Tibor 10 órája
Baltazar 11 órája
Gyurcsi 12 órája
Dokk-verspályázat 15 órája
Hetedíziglen 23 órája
Metz-Művek 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
Nyakas 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 2 napja
Janus naplója 2 napja
mix 3 napja
Kicsi Ólomkatona 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Sánta Orsolya
hazudnék


tetteid hazugsága volt a legsúlyosabb igazság
miközben takaró alá bújtam
és zseblámpával világítottam a könyvre
amit azért olvastam,
hogy kicsit aludni tudjak
és meséket álmodjak.

eközben álmaimban veled laktam
hozzám költöztél,
és engem pont nem zavart.
csak mások unszolására jöttem el
egy kirándulásról, amin soha nem is voltam.
azért, hogy veled legyek.

csak akkor tudtam, hogy most rontom el,
mikor felfedeztem a hangot,
ami már oly sokat súgott a fülembe
de amiről azt hittem, többé nem létezik.
de újra hozzám szólt,
hangja mint a szél, ahogyan átpréseli magát
a nyári melegben kitágult ajtó
hajszálrepedésein.

a lelkem akkor kezdett el fázni.
mint jéghideg éjszakák a sivatagban
mint a légüres térben megfagyó levegő
mintha vízben próbálnál lélegzethez jutni
olyan. olyan varázslat volt.
egy nem akarom, de mégis.
megteszem, mert így kell.

néha hazudtok. förtelmesen igazi módon.
mint egy mesét, ezt is elhinni volna jó.
ágyam felett álomra várva
villanyoltás előtt
csók a homlokomra
betekargatni
aludj jól
és másnap úgy ébredni, hogy ismerem a mesét.

porbahullás jön mindig a nagy ugrás után
és ha akarnál még hinni a mesékben,
ezt mesélném el, de sosem hagynád abba a sírást
olyan szomorú.
lépteidet hallom egy csarnok visszhangzó
üres terében.
a rosszízű valóság sárga papírra sírta a könnyeket.

utcán mellettem földre köpnek.

ha mégis jönnél egyszer, mint az álomban.
beengednélek. kapnál polcot
fogkefédnek helyet,
még az ágyamban is aludhatnál.
ide tehetnéd a könyveidet
amiket álmatlan estéimen fellapoznék néha
és ha rajtakapnál, amint olvasom,
megjátszott fintorral dobnám el magamtól.
hazudva, hogy semmi sem kell belőled.

egyszer még vacsorát is főznék,
eljátszanám, hogy csak úgy összedobtam valamit,
miközben egy áldozatnyújtás
egy hozzád intézett szeánsz
egy érted való időtöltés
megkoronázott estéje volna.
hazudnék.

viccelődnék, ahogyan te is rajtam
és érdeklődésem csekély jelét se látnád.
mindig tehetnéd, amit akarsz
és sosem kéne elszámolnod.
hazudnám ezt.
csak látnád, ahogyan galambokat etetek.
vagy virágot locsolok takarítás után.
hogy leporolom a könyveidet
és kávét főzök egy éjjel, mikor neked is nekem is.
és ha két almám volna, mindet te kapnád,
és aranyba foglalnám a nap nevét, amikor.

könyvet írnék fiúról és lányról,
valójában minden szava egy darab te volnál
és a himnuszok, amiket lopva olvasok unalmas órák
kiüresedett perceiben, mind rólad szólnának.
a könyvben volna minden, ami hozzám vezet.
kulcs,
és csak te tudnád, merre forgasd.

hóban is és tengerparton lépnék a nyomaidba,
nézném, mennyivel kisebb vagyok,
mennyivel apróbb
mennyivel törékenyebb.
sosem lennék a szolgád, csak imádnálak.
hallgatnálak, ahogyan mesélsz egy történetet,
ami talán nem is igaz,
de szép, ahogyan mondod.
és látom magam előtt.
fehér szoknyámmal játszana a szél,
lelkünkből áradna a sószagú napfény
nyári keveréke,
és csak fognád a kezem,
én a szemeidbe néznék,
és tudnám, hogy soha nem is találkoztunk.

elveszett lelkek vagyunk
elveszett világ
legalsó bugyraiban.

mennyire kár, hogy nem ismerlek meg soha.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-01 10:46   Napló: Bara
2025-07-01 10:36   Napló: Bara
2025-07-01 10:06   Napló: Bara
2025-07-01 10:01   új fórumbejegyzés: Misinszki Hanna
2025-07-01 09:59       ÚJ bírálandokk-VERS: Bara Anna az irányítószám megváltozott
2025-07-01 09:54   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2025-07-01 09:52   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2025-07-01 09:45   új fórumbejegyzés: Tamási József
2025-07-01 09:41   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2025-07-01 09:40   új fórumbejegyzés: Bara Anna