bordure
rossz kabát ölel az érzés
csontkoszorúd remeg
papírlapra sóhajt a szél
némaság névjegyet
leütésnyi nyugalomra
sem maradsz (h)egymagad
entert ütnek sorsod felett
ligandumod marad
a külső elektronhéjról
bezuhanó kérdés
mint ablakon belépő tér
szemhéjadra képként
vetődik a belső mozi
beesnek beléd az ügyek
földre csillannak faágról
átszellemült rügyek
a külső-belső végtelen
folyik el így benned
mint acélfészkek bábjai
zengő végtelennek
generációnyi sora
sorakozik hátul
hol stikában a pult alatt
élet halált árul
a permanens fogyasztónak
míg nem ütnek entert
ligandumod vágy kín öröm
ez teszi az embert
de mégsem gondolkodóvá
enterig napjain
eleven teremtett külső
(elektron)héjad mint
rossz kabát ölel az érzés
csontkoszorúd remeg
rohanó út két oldalán
keretben életed
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.