Fehér bálvány
Szemöldököd vonala
utat talált a lelkembe
s ott átírta a rendet.
Új fények gyúltak
titkosak, szépek de amerre égnek
a szégyent égetik
a lelkem mérgezik
mert titkos bálványom
lettél te LiliomtestűIisten.
Bálvány, mit lerombolnék
kit sirva rúgnék vernék
mert megaláz
mrt túl fehér
mert fel nem éehetem
mert rongyos az életem
mert tisztelni sem bírom...
Hát lerontanám
a húsát harapnám
míg félig nyitott szája
már engem követelne
karja engem ölelne
fényt én gyújtanék
ezután
s nem lenne többé bálvány
senkise
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
