Baráth Zsolt : Elégia

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 1 napja
Farkas György 1 napja
Cservinka Dávid 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Valyon László 2 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Bátai Tibor 3 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 9 napja
Kiss-Teleki Rita 9 napja
Karaffa Gyula 10 napja
Egry Artúr 11 napja
Duma György 11 napja
DOKK_FAQ 12 napja
Csombor Blanka 15 napja
Tóth Gabriella 16 napja
Vadas Tibor 16 napja
Tamási József 17 napja
Zsigmond Eszter 20 napja
FRISS NAPLÓK

 az univerzum szélén 1 órája
Minimal Planet 3 órája
A fény nem publikus 4 órája
Bátai Tibor 4 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 5 órája
Jószándékú párbeszélgetés 7 órája
Ötvös Németh Edit naplója 22 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 23 órája
Gyurcsi 1 napja
A vádlottak padján 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
négysorosok 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
nélküled 3 napja
mix 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Baráth Zsolt
Elégia

Miként a hajad, vagy éjjenként az álom,
kibomlik vörösbarnán magányom.

Csodában nem hiszek már – igazán közel
sosem voltam hozzád. Lelkileg sem. Ölel
az emlék téged, nem a kar. Oltalom nem akad:
tudod, a távolság az Isten. –Nézd, egy régi pad!
–dörmögöm magamban. Leülnék most veled,
mint régen, és… Feltételes-mód-csodát nem hiszek.

Sírjak? Nevessek? Az értelmem bolondították
a szerelmes hormonok. Régen nagyon fájt,
szinte kibírhatatlanul, beleőrül
az elme, szinte úgy. Ma? Az emlék szépül.
„Nehéz ez a bánat, nem bírja az elme”
–mondta Attila. Pedig lágy lebegést szeretne.
Tőled kaptam lebegést, igaz, nehéz volt.
Mint a vakkantásra sem érdemes, hamvadó hold,
érzelegtem. Mint szerenád, mi senkinek sem szólt.

Mennyi csalásra képes az én: kivetít, elfojt,
tagad és szublimál. Tudom, semmit sem old
meg, csak segít kibírni az ébrenlétet.
Pedig mint elvakarhatatlan, terjengő sebek,
a rossz, kellemetlen, bár szükségszerű emlékek.

Hó kushad. Káromolt. Túl nagy a szürkület.
Mért érzem még ma is úgy, beleveszek nélküled?

2008





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-29 16:19       ÚJ bírálandokk-VERS: Farkas György cím nélkül (8)
2024-03-29 15:03   Napló: az univerzum szélén
2024-03-29 13:11   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 12:40   Napló: A fény nem publikus
2024-03-29 12:28   Napló: Bátai Tibor
2024-03-29 11:52   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:45   Napló: az univerzum szélén
2024-03-29 11:42   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:12   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-29 11:07   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS