Csontos paraméterek I.


Csontsovány az idő,
s mint halál leng
a fejünk felett,
hisz tisztaságot
sosem néz ő,
kihalt, rongyos
akol helyett...

Bennünk szennygöngyöleg
zokog,
valami tévútba
hullott remény,
hajdan szív volt,
de most úgy kopog,
mint sárrá fagyott
ó-szentély...

Megkopott óriások
vagyunk,
láncos pöröly a szó
ajkunkon,
nem adunk, csak
fényt rablunk
betonná förmedt
vád-utunkon...

A kaszás meg csak
szilajan feni,
mit a sors rossz
kezébe tekert,
s gyötrő éltünket
boldogan veszi:
mintha ő lenne
az édenkert...

             2009. szept. 7.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.