A komoly lény felnevet...
A komoly lány felnevet,
Olvasva a verseket.
Olvasva, hogy mennyi, mennyi komolyságot írt „vala”,
És csak annyit mond:
„Haha, mily komoly voltam!”
S kacagva, ironizálva magát,
Rímbe beszél már.
Nahát, s felkiált!
Hol hagyta akkor humorát?!
Mily ájtatos volt akkoron!
S régies verssoron közölte:
„Te csúf gonosz!
Miért nem vagy jó, te rossz!”
Aztán egy nap észre vette,
Üldögél csak, és szedte-vette.
Rájött, hogy nem is komoly,
Nem érdekli sejt, se moly,
Pillangó ő, nem bagoly.
Repülne, ha tudna jól,
De a föld oly ingatag,
Visszahúz egy perc alatt,
Orra bukik hervatag,
Majd felugrik és kacag!
Humor hamar, s hehere!
Nem számít a veleje,
Nem számít se, hely se tér,
Ha kell, velejéig élj!
Aztán újból elzuhan,
Egy kövön vagy úgy húszan,
Felkacagni nem tud ő,
Megmered akár a kő.
Komolyan néz két szeme,
Elszomorodik vele,
Sírna is, de már minek
Nem gyerek már, nem gyerek.
Nem ír már úgy verseket.
Nem kellenek fellegek,
„Esőcske” se csepereg,
„Napfény” tündér elmehet.
„Nem kell pátosz, légy laza!
Viccből mond ki azt Haza.”
Vidámnak szeretne lenni,
Élni, ülni, állni, enni,
Menni, jönni, s inni, inni!
Virágozni, s hinni, hinni!
Humor hamar, s hehere!
Nem számít a veleje,
Nem számít se, hely se tér,
Ha kell, velejéig élj!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
