A tél nekem

Fehér illatot hoz be a szél,
Ismét megjött az igazi tél.
A föld színe már nem látszik,
A levegőben pehelysereg játszik.

Az iskola udvarán hólabda röpül,
Gyerekek rohannak egy hóember körül.
Két utassal szalad a szán,
De végül fentakad egy fán.

Már kora reggel lapátolják a havat,
A tavon jég van a korcsolya alatt.
A tó közepén egy lékhorgász üldögel,
Halra várva egy meleg teát szürcsöl el.

Szinte vörösek ilyenkor a delek,
Oly alacsonyan szeli a nap át az eget.
A reggelből egyből este lesz,
S a csillagoktól rettentő hideg lesz.

Este a forró cserépkályha előtt,
Mesélik mivolt évekkel ezelőtt.
Télen van a szeretet ünnepe,
Előtte tömve a város minden üzlete.

Ilykor van az évnek vége,
Mit megelőz szeretet és béke.
Az ó évnek búcsút pezsgőt bontva mondunk,
S megtesszük újévi fogadalmunk.

Azért szeretem igazán a telet,
Mert egy napján mindenki mindenkit szeret.
Szeretem benne az utolso harmincadik napot,
S köszönöm mit nekem adott.


2003.01.10.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.