Levél Londonba

Sajnalom, hogy régen írtam,
De most valahogy nem bírtam.
Nehezen rághatók mostanság dolgaim,
Pedig, elhiheted, jók a fogaim.

Minden összejön egyszerre,
Rég járt a szerencse erre.
Mikor látom újra vajon,
Túl leszek addigra ezen bajon?

Olykor minden csak ürességnek tűnik,
S könnyeim patakzása nem szűnik.
Üvölt a csend köröttem,
Borult az ég fölöttem.

Félek attól, mi gondolatimba talál,
Mert az oly sokszor a halál.
Nem, őrült nem vagyok,
Csak érzéseim átjárják most fagyok.

Tudom, mindíg csak jajjgatok,
Jobb is lesz ha hallgatok.
Nem akartam itt neked sírni,
Csak valakinek le kellett ezt írni.

Azért írtam neked, mert messze dolgozol,
Így nem jössz át, s fel nem pofozol.
Pedig lehet nekem most az kell,
De akkora, hogy elessek a székkel.

Na ne járjon eszünk mindíg gondon,
Legyen most a téma London.
Merre folynak hídjai Temzének,
Mekkora az árnyéka Nelson kezének?

Most a néger kertet ápolod,
Vagy majd az ablakot pucolod?
Remélem már új a családod,
Ahol majd a szerencsét találod.

Az öt órai teát szoktad inni,
Vagy akkor már a pub-ból kell hazavinni?
Remélem, hogy jól van Ivett,
S nem fáj  fogad helye, mit az orvos kivett.

Tudom még töröd a nyelvet,
Menni fog azis, mire a pénz felvet,
Ha ottkint nem is, de itthon biztos,
De itt sem leszel kincstárbiztos.

Fogtál már jobb oldalon kormányt,
Kértek tőled a rendőrök valaha ott okmányt?
Éjjel lehet fázni ingben,
Szépen harangoz a Big Ben?

Ez a levél most ilyen csöpke,
Mert az időm elég röpke.
Remélem a választ hamar látom,
Minden jót drága barátom!

2003.07.16





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.