Fehér éjszaka



Ha a ragyogást meg lehetne ragadni,
Úgy két marokkal vinnék neked innen.
Ha a fényt el lehetne engedni
Sugarak ömlenének feléd-felőlem.


Az öreg hídon ily fényben ülök
Vándorként régi és új között.
Erdők a társaim és sűrű vizek,
A hálóban röpkepihe zizeg.


Nádasban sirály úgy kutat,
Mint bennem folyvást gondolat.
Susnyásban rénszarvas botorkál,
Tavaszba üldözi őt a halál.


Menekülünk az életbe mi élők,
Nem értjük nyelvét messzi rokonnak.
Felőlem szétfoszlanak a felhők;
Tekints egyszerre élőnek s holtnak.


Mert ha átszőtt testem nem feszélyez,
Nem köt le folyton a nagy vágy:
Hordhatok majd fényt is neked,
Nem csak magamat és rózsát.



Eskilstuna, 2009. május 30.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -