cseppekben

Cseppekben

I.

Cseppekben a só, látod, kiválhat,
édesebbé mégsem lesz a bánat.
Fülelj magadba, s meglátod, egy éjen
megtalálod majd, amit ma én nem.
Ha nincs közöttünk más, csak bőr s a csontok,
mindkettőnkben egy lesz majd, ki boldog.
S ha elválaszt majd sorsnak fürge ujja,
megkereshetsz, hogyha élünk újra.

II.

Kik katedrálisokban énekelnek,
Nem ébrednek soha fel, ha kelnek.
S mikor hiába néznek túl a csúcson,
nem találják, lelkük hova bújjon.
Ám aki látja, hogy nem lát igéket,
megérti, hogy örökké nem élhet.
Meglátja ekkor, hogy tulajdonképpen
önmagában a tulajdon nincsen.

III.

És az, ki házat nem épít magának,
tetőtlenül csak egeket láthat.
A csillagokra bús ábrákat képzel,
mit megtölthet a maga hitével.
Mert ki tetőtlen áll a nagy viharban,
az könnyek közt nem látja mi baj van.
Csak néz az égre két szemével némán.
Úgy, ahogyan te nézel most énrám.

IV.

Nehéz a toll az elázott madárnak,
mert a macskák biztos rátalálnak.
Nem gyógyír az, hogy rácstalan az élet,
mikor mindjárt jön a végítélet.
Egyet jegyezz mégis meg, azt mondom:
Finom leszel majd az asztalunkon.
Mert a raboknak mások nyitnak ajtót,
s végül az ujj mindünk leszakajt majd.

V.

Ha biztosan állsz, biztosan megérted,
földből nőttél, nem az nőtt teérted.
S ha földre ülve figyelsz napkorongot,
ne hidd el, hogy körötted kerengett.
Mert úgy pörögtök szerte a sötétben,
megtaláljátok, amit ma én nem.
Mert ott középen van egy pici pont, lyuk,
még az isteneknek sincsen vele gondjuk.

VI.

Abban a lyukban nincsen más, csak én, s te.
És e lyuknak nem látsz peremére.
Az olyan mély, hogy soha ki nem mászunk.
És e lyukban ott a mi világunk.
És csak sejtjük épp, hogy kerengünk körbe,
túl e ponton, mint a kerge birka.
Ha elválaszt majd e pont önmagunktól,
keress meg, ha megszülettünk újból.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.