Keresõ

Tisztább voltál bárminél amit ismert, remélt,
tisztább annál ahová eddig képzelete kalandozni mert,
ott voltál hegyi patak ahol kristály az égbolt, a fák gyémántok,
illata a kiteljesedett megnyugvásnak,
voltál minden ami egybeforrhat,
az egyetlen voltál, a mindent átölelő öröm,
a kezdeti értelem, ami magát lépi át,
hagytad, hogy megtapasztaljon egy pillanatra,
aztán széttépted túladagolt elméjét,
köszönöm isten, örülök, hogy néha felfeded magad.

Az a pár elvetemült akik ott ugrálnak
ahol még kúszni sem lenne szabad,
ők hordozzák titkod, ők vagyunk kis zugainkban,
a sarkak porszemeinek kicsiny részei,
a szétfeszítő akarattal megismerni a mindent,
ezt mind tudod, mintha belénk rúgnál
a csillagok elérhetetlen látványa kísért,
kérlek közeledj hozzám, legalább sugalld titkaid,
vedd el érzékeim, de tudnom kell mi van odaát,
ahol értelmetlen érinteni, az értelem nem létezik,
a létezni a valótlan testvére, semmit sem érnek szavaim,
nincs ész ahová a vágy jutna őket kimondanom,
mutass túl rajtam,
a nincs csirájának a közepén akarok ébredni,
akarok,engedned kell,
a kezdet ,a pillanat muszáj, hogy felfedje magát





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.