Elköszönõ vágyak

A tisztességem adnám értékeidért,
teljes valómat és mindegyik szavam,
vágyakozom elmaradt érintésedért,
ölelnélek, s veled együtt ölelném magam.

Nem tudom mit hozhat sorsunk
folymatosan kitárulkozó bizonytalansága,
bánom, hogy  az álom, amelynek képeit vetítve néha kitárulkozunk,
mindörökké csak gondolat maradhat.

Mert bevésted szemed lelkem gyökereibe,
mert tested láttán testem megremeg,
mert feketéllő fényed gyakran elvakít,
s mert elköszönő vágyaim fájdalmát nem ismerheted.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -