A lámpafényen túl (jav.)

A lámpafényen túl


Csak a kislámpa ég, jó ez a félhomály.
Az ablakon kívül neszez a falu,
kutyák ugatnak égi gyalogutak felé,
késői járókelő nehézkes léptei
csosszannak a repedezett járdán.
A cserépkályha melegbarna szemekkel
pislog az ajtó felé, talán ő is vár valakit.
Lassan összemosódnak a színek,
a lámpafény peremén túli világ mosolyogva int.
Ó, de szeretem ezt!
Könyvek jó szagú betűibe bújni,
vagy mellkasom kalitkájából
szabadon engedni saját meséimet.
A fájdalmakat vajjal és mézzel
keni puhára a képzelet:
hajamon tejmeleg kezed pihen.

Éjfél kattan, a toronyóra is üt.
Zörög az avar,
valaki tompa szavakat mormol odakinn.
A bolond Mari az biztosan.
Éjszakánként az utcákat járja,
virágot lop a kiskertekből.
Azt mondják anyjának szedi:
a temetőbe.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.