Mindent feladnék érted
Végtelen utam választóponthoz ért
Lassan bandukolva megyek feléd
Én csak szerelmes lettem beléd
Te vagy egy egyetlen aki engem megért
Az úton nincs ki megáll elém
Hiába döfnek éles tőrt belém
Én futok is ha kell, mint gyáva kutya
Ha kell a becsületem adom oda
Nem leszek többé olyan ostoba,
Hogy ne szaladjak, hanem csak várjak
Távolból nézzem, amint megaláznak
Amint vérző szívemen még köveket zúznak
Én megyek,s megyek, csak téged látlak
Mint tűz a sötét éjszakában, lobogsz
Engem várva csak rám mosolyogsz
Sok nagy kő nehezíti még az utam
Csontom törik, lábam fárad,
Nem számít, mert megpihenhetek nálad!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
