nem Az a cigaretta

Vézna lelked a sötétben,
egyedül járta a tivornyák sekélyét.
Már az élet hajnalán kihánytad
magadból a boldogság esélyét.


A bölcsesség keserű kötelének szövése helyett,
részegen repkedtél a hiúság vára felett,
S hazug mosolyog köpködted csupán
És a nehéz-igazat megvetted bután.


De egy napon,
A szépség angyala elhagyja  
rozzant tested vázát ,
és vénséged könnyei mossák
majd a szeretet mázát.

És a Nap
- mely hajdan gyönyör arcodba sütött-
most a múlt sebein mély sebet ütött.

A múltadat tépve, fájdalomtól égve,
A sötétben s kezed egyedül remeg.
És a ráncaidat kérded mért vagy ily ostoba
hogy a meggyalázott földből
új élet nem sarjadt soha.

Ágyadban fekszel magánytól fázva,
Vénséged kuporog a könnyeidben ázva.
Tékozló múltadhoz köt a bilincs
A tükör ordít; új esély nincs!

Már tudod.
A hétköznapok robotjával végezve,
ölelő karok közt, a cigaretta
boldog füstöt vérezne .

Sárga fogaid közt most is
halkan pöffen a méreg,
de ez nem az a cigaretta
-késő ugyan- de végre érted.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.