Imitatio Christi

Mindig másfelé.
Irtózni a sort, a rendet,
az üreset, az elveszettet,
a mögötte nyíló tévesztést,
ölelő szántás ívét,
fagyott éjek holt virulását,
a felsíró kínt, mereven még, áradón -
igazabb nincs. Nincs igazabb.

Dúsabban érik be az eljövő rácsai közt
telje a vetésnek, aratásnak,
madarak-tallózta ürült ráncai közt
kérgessé dermedt termékeny öle,
bazalttá aszott bő lávája,
kitört, terülő, fojtó aranya,
csillagán örök tengerének
dúsabban merül fel s el a ragyogás -

másfelé így hull a virradat-vakított,
konyháján át tér meg, akivé lett, sorra, rendre,
az egyetlen igazságba, a polgár.
"Mi vunk a rend, az igazság és az élet mottója" -
örökebb nincs. Nincs örökebb.

2010. febr.

(Egy versbéli utaláshoz lásd (Rilke Negyedik duinói elégiájából): "...S bármilyen könnyed is, / álruhában van, polgár lesz belőle / és konyháján át megy be a lakásba..." - Rónay György ford.)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.