Egy hókristály sorsa

Hócsillagként szállingóztam a föld felé.
Csókot dobtam a többi hókristály elé.
A szemem itta tekintetük gyönyörét -
Így vártam a megígért földnek örömét.
És kibontották ezüstvirág szemüket,
Vágytam odanyúlni - megfogni lelküket.
Minden virágban bábozódott angyal ült -
Nem beszéltek hozzám, csak a szél hegedült.
Azt, hogy bennem mi volt, én meg nem mondhatom,
Mintha magamat láttam volna arcukon.
Mintha egy karnak egyetlen rezzenése
Hintett volna bennünket a földi létre.
Mintha egy szempár egyetlen álmodása
Lett volna az arcunk minden kis vonása.
Spirálban szálltunk, nem érintettük egymást,
Összefogott minket egy közös látomás.
Szívemben nem jajdult a bú és fájdalom;
Akkor még nem tudtam, hogy hol lesz otthonom.
Csak szálltunk a föld felé angyali táncban,
És bensőnk felolvadt egy nagy mosolygásban.
Aztán a sors éle szétvetett bennünket:
A vad szél kezdte fújni könnyű testünket.
Valaki madárszárnyra hullt, és fenn suhan,
Van, kinek ringó gallyon könnyű élte van.
Sokan lettek füstös háztetők díszei,
Mások a jégre hulltak fagytól sínyleni.
Millión palásttá lettek hegycsúcsokon,
A legszebbek eltűntek a sárfoltokon.
Én puszta földre hulltam, fűszálak közé;
Fölöttem ősi tölgy kiált a menny felé.
Mellém a fűre nem dobott senkit az ég;
Engem nem olvaszt a nap, nem köt meg a jég;
Nem rémítenek meg a kihűlt, bús hegyek,
Körbevesz a hűn megőszült gyeprengeteg.
Nem látok ki innen, nem látok messzire -
Csak a szívem dobog - várok valamire.
Azok az angyalok szemem elé fagytak,
Az örömtánc képei belém ragadtak;
Mint kristályoszlopok, úgy merednek bennem -
Egyre vastagodnak, ők tartják a lelkem.
És hozhat bármilyen hangot a téli szél,
Bennem mindig ez, és csak ez az egy kép él.
Ha felém egy felhő fenyegetőn mordul,
Ha a hold udvara véres folttá torzul,
Akkor sem kiáltok káromlón az égbe,
Nem török össze senkinek örömére.
Nem akarok, és nem is tudok hinni mást,
Csak azt a szép, ősi, angyali látomást.
Ami köröttem van, csak a föld szeszélye,
Annak a táncnak nem lehet még vége,
Azon arcoknak sorsa puszta ragyogás,
Csak ők enyhíthetik a földi kínlódást.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.