Köd, homály

     Úgy látom, hogy a sugarak bojkottálják napjaimat.
     A december letérdelt a lassú, fehérfejű köd előtt.
     Talán kissé pironkodva megadja magát.
     Talán felugrik és szétdobálja minden havát.

     Irdatlan akció lenne, de nekem tetszene.
     Lavina zavarná a nyálkás Sűrű Urat.
     Nehéz ügy, ugyanis tartja-vonja őt a Medence,
     mert a köd másé-miénk-hegyek homályos védence.

     Télen a Kárpát Tál ily menüt etet meg velünk.
     Kedély és kedv melegebb éghajlatra vágyva leül.
     Homályban hurcolják idejüket a lakók.
     Identitás, aktivitás mélységes fakók.

     Jobbak voltunk, s kedvesek még egy hónapja,
     mikor az utolsó élő illat itthagyott bennünket.
     Á..., elég volt. Nincs tovább morfondír.
     Még száz nap, s tavasz, majd igaz-nyár alkonypír.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.