Rutinmosoly

Azt mondják
Minden változik
És épp a változás az mi
Mára annyit változott
Hogy felvenni a kesztyűt
Vagy letenni a lantot
Ábránd csak
És ábránd az is hogy
Majd valami a végén kárpótol
Ábrándozom amíg bírok
Mit veszthetek vele
Az ép elmém
Mire használnám?
Úgysem azzal írok

Van jutalom a végén anyu?
Nem is hogy cél
mert az már nem érdekel
van a végén valami kitüntetés?
Olyan szöveggel hogy
Érdemei alapjául
Szolgálnak egy kiterjedt énre
A kollektív tudatra
Apró elemében
Megrázó megrendítő hatást gyakorolt a
Tágabb környezetére ezáltal a korra.

Miért is szeretnék a végén
Feltűnően eltűnni
Hogy ego-m piedesztán
Enyésszen el?
Ha nincs kollektív én
És nincs ami az egészet összetartsa
Miben kéne bíznom
Ha semmi sem enyém
Elengedni kell tanulni
Mindent éjjel megfogni
Kezeket kitárni a hajnalon
Így azt visznek amit akarnak
Jár hozzá a fájdalom

olyan dolgokról hallottam már
hogy egy életre megtalálni
és hidd el nálam kevésbé akarja bárki
de a posztón átlátni nem tud akárki
békén hagyom magam pirosabbik énét
türelmesen tanulok várni


közben megint

Olvadt őszikéket meg
Nyári barnát hányok
Hogy jobb legyen nekem
Hallucinálok rajzfilmeset
És fényt eszek mint az a csóka

Repedt fazék mosolyod van
Sárangyal a porhóban.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.