A víz határ

Irigyellek titeket,
Ahogy a daru
A hattyút,
Ami úgy is képes előnyös
Arcát mutatni,
Hogy épp elfekszik
Egy víz alatti
Hínáron.

Szeret,
Szeretik,
Szeretkezik,
És nem gondol
Helyére a világban.
Él.
Ah! Mardos a düh,
Én miért nem vagyok
Hajlandó névtelen
Földeken rovarokat
Fogni?

Irigylem azt,
Aki tudja, én daru
Vagyok-e vagy hattyú.

Daru az,
Aki habár csúnya,
Mégis szebben énekel,
Mint a baglyok,
S akit gyötörnek ezért
A belső viharok?
A daru megteheti
Egy lábemeléssel, hogy
Elhajtja a villámokat,
Mielőtt kárt tennének azok
A búzásban?
Vajon kiolthatja színeit,
Ha már hozzájuk
Szokott,
És el is felejtheti
Egy időben őket?

Vagy talán hattyú az ilyen,
S a többi a daru,
Aki azt hiszi, meg kell ragadni
A talajon,
Hogy biztosabban álljuk
Rajta, mint a hegyek
A földön,
És ezt károgják
Még a hattyúknak is?
Nem mondanád-e te is darunak
Azt a madarat,
Amelyik szívesebben
Hajózna el a Tavon,
Hogy megtalálja saját tollait,
Pedig fejét találják
A kétség szikrái?

Irigyellek titeket,
Ahogy a daru teheti,
Amikor
Kenyeret dobálnak a hattyúnak,
Mert egyszerűen csak
Megrázta a farkát.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.