Szerencsénk volt

Eljött közénk, mert
kérlelve hívtuk.
Önmaga farkába
harapó gondolataink
tekintete tisztítótüzére
meghunyászkodtak,
szűkölve esedeztek
bocsánatunkért.
Elhibázott tetteink
agyonjavulva hullottak
ölünkbe, mégis
jótevőnk látásához
felnyitott szemeink
vakok maradtak.
Felívelődő sorsunkon
vigadva hálánkkal
örökre adósa maradtunk.
Kiszívott vérébõl
áldomást ittunk,
kifacsart testén
megtisztult lelkünk
törtetve gázolt keresztül,
hogy mind ott lehessünk
ravatalánál.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Kikelet (Budapest, 1994)
Kiadó: AnagrammA
Feltöltés ideje: 2010-08-29 09:23:59
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-29 09:23:59