Suicid

Úton vagyok újra, tudom, kedves
Szép szerepet játszom, hű szerelmes
Önmagam keresem, miközben távolodsz
Soha meg nem látom, te meg csak háborogsz

Nem bírom már tovább, lecsukod a szemem
Fel sem bírom fogni, terhem cipelem
Idétlen szépszavak, én vagyok a Minden
Mindenki a Szeretet, eltaposol engem


Nem nagy titok, kedves
Élek, ahogy tudok
Rögös utam végén
A pokolra jutok


Ments meg a Gonosztól, nem hiszed, hogy fáj
Lelkemen a blues, mint disznón a háj
Elszakadva mindentől kínomban vigyorgok
Agyamat ölelik rozsdás szögesdrótok

Jól van kedves, rázd csak, én értem a tréfát
Láttam szétrobbanni elszorított vénát
Rázd csak kedves, rázd, amíg csak rázhatod
Önmagunk ellen, magamban lázadok

Fájt, tudod, és tetszett, ennyi volt az egész
Sosem voltam hős, bennem volt a félsz
Nekem nem volt semmim, néztem ahogy élsz
Fájt, hogy neked van, fájt, hogy sosem kérsz

Elveim sem voltak, tudod, sokba kerül
Alakom a szürke, nagy tömegbe vegyül
Félek már kérdezni, félek a választól
Álmaim építem rombadőlt falakból

Tehetetlen zuhanásom hideg fejjel nézed
Fullasztó éjszakán kísért az emléked
Igen kedves, sodródom, a folyó alján, mélyen
Előttem van arcod, a szemeidet nézem

Éreztem, hogy távolodsz, elhajtott a muszáj
Legyőzött a Nő, nem hiszed, hogy fáj
Mint az állat őrjöngök, ha a végét érzi
Hajam maradékát jeges szél tépi

Ne bántsatok engem, nem az vagyok már
Összetörve fekszem, nem tudod, hogy fáj
Oda kéne menni, hol elkékül a száj
Eltemetni mindent, mindent ami fáj



Az idegek már nem szenvednek
A tegnapi nap alkalmas volt a halálra
Látomások már nem kísértenek
Nyugodtan feküdtem az ágyra

Hűvös eső nem csípi a bőröm
S nem borzol a szél
Szabad vagyok, nem kötődöm
S a szám többé nem beszél

Furcsa, egyszerű világ
Tiszta, éles lett a kép
Nem őrjít meg többé a vágy
S nem köti többé vágyamat fék

Nem kopog már többé a bádogon az eső
Nem leszek már vesztes, sosem voltam nyerő
Nem gyötör majd ezentúl kínzóan magányom
Ritkán voltam boldog azon a világon

Megalázó mosolyoknak nem leszek már tárgya
Képmutató erkölcsöknek nem leszek már gátja
Nem lesznek már többé hazug ígéretek
Nem kérek én semmit, ne is ígérjetek

Elrohasztom testem, bűnös testtel éltem
Elrohad a lelkem, sohasem reméltem
Elmúlok majd csendesen, nem okozok gondot
Majd csináltok másból ezentúl bolondot

Nem érdekel hová, pokolra vagy égbe
Hideg, fényes világ, elrepülök végre
Álszent könnyek nélkül nézzétek képemet
A földszinten éltem végig az életet





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.