Űrodüszeia

Csapjunk a sugárhajtóművek közzé cimbora!
Űrszekerünk fénysebességgel döcög
Odakünn meteorit szitál
S messze még az Androméda köd

Vaktában vágjunk a világűrnek
Galaxisokon és galaxisokon át
Félúton az istenek felé
S majd ők be' intenek feléd

Bátran úszunk a végtelenbe
Töretlen kedvünk úgyse lenne
-derűsebb
Mintha Plútó marson ragadna

Ne nézd milyen setét a vége
Eme kis magas repülésnek
A csillagok úgyis megértik
Messze vágytunk de mégis--

Csak magunkig jutottunk
Túlzón a mered sötétben
Zalán-futottunk
De riadtan tértünk észre

Az űr hideg szárny-pendülése
Megszédített
De csak az maradt magának
Mi megvolt, ÖNNÖNRAGYOGÁSA..





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-10 20:07:09
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-10 20:07:09