Szereteted rovátkáit



Szereteted rovátkáit
Koptatja arcomon minden
Felvett, elvetett mosoly,
S magamtól is távol tart
Fém gyengeségem,
Idegen lettél,
A gyermek,
Aki öledből csókolta
Melled bimbóit,  
Betelt veled.
Most üres katlan
Hamujára fekszem
S homlokom lázával
Izzítom a port,
Énekelj nekem,
Míg alvadt tüzeidet
Szapulja a föld,
Temetni testpólyámból
A gyermeket.
Ne érj hozzám
Míg halódom,
Férfi kél a porból
Akinek felnőtt játékaid
Már nem kellenek,
A pityóka sárgumója durran,
Bár kerete marad
De tudom,
A kráterében látszó talaj
Csak sík-idom,
Fekszem mozdulatlan,
S arcod egy re távolabb
Újra és újra rajzolom,
Mert kell,
Hogy magamban
Mindig lássalak,
Haza menni,
Mindig vágyjalak,
De az önmagamhoz vezető úton
Ne lépj rám,
Üres tér, ami közös maradt,
S ha eltapostad,
Ami voltam neked,
Ne ölelj újra,
Mert hamvadok,
Szereteted rovátkái új arcot adnak,-
Elhamvadok.
Szereteted rovátkáit
Koptatja arcomon minden
Felvett, elvetett mosoly,
S magamtól is távol tart
Fém gyengeségem,
Idegen lettél,
A gyermek,
Aki öledből csókolta
Melled bimbóit,  
Betelt veled.
Most üres katlan
Hamujára fekszem
S homlokom lázával
Izzítom a port,
Énekelj nekem,
Míg alvadt tüzeidet
Szapulja a föld,
Temetni testpólyámból
A gyermeket.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-11-08 22:51:46
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-08 22:51:46