inget, fogakat

A szökőkút előtti padon öltözködsz.
Kigombolsz egy ismeretlen ingujjat,
mert idegen tőled ez a darab, és amikor
húzni kezded, ráfeszül a szeplős hátadra.
Elszámolsz tízig, nehogy elszakadjon.
Majd elsimítod a hasadon a ráncokat.

Ezt kellett felvenned, mert rád álmodtam.
Forgatod a szádban a jelentéktelen
véletleneket, közben rágyújtasz.
Lehet, valami tudatalatti folytán
vettél fel lila felsőt. Azt mondtad, hogy
ne féljek, mert ez csak egy kópia.

Megfordulsz, a szökőkútban mosnak
inget, fogakat. Tovább simogatod a felsőd,
de most már tél van, inkább dörzsölgeted.
Vagy talán leittad borral, és azt kívánod,
inkább ott szakadna el. De
mégis a fogakkal törődsz.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-11-12 11:45:35
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-13 10:06:30