Nincs
Elbitangoltak a szentek,
még az sincs,
aki imádkozzon értem.
Bizakodással bélelt menedékem,
hogy írom a verset.
Apám s anyám otthagytam,
s lassan eloldalognak barátaim.
A szerelem zöldfülű bogáncs,
még nem száradt hozzám, hogy tapadjon.
Nem lódulnak az öklök
sem az arcomba, sem értem -
senkihez sincs egyetlen szavam,
hogy velem egyedül maradjon -
nincs cimborám, cinkosom,
csótányaim kipusztítottam,
harcom sincs, a küszködés
köhög a meglepett sarokban -
egy árnyék rávizel a kőre,
a virág karmokat növeszt -
az öröm esővíz, kevés vagy rengeteg,
úgyis a csatornába folyik -,
elbitangoltak a szentek,
s az ember komolyodik.
Szeretlek, s eszembe jutott,
a szeretet micsoda lárma.
Mintha előállna valaki,
ki minket megmagyarázna.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Tudósítás a Kis utcából (Budapest, 1997)
Kiadó: Orpheusz
Feltöltés ideje: 2010-11-14 17:57:02
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-14 17:57:02
