Simon Gyula
megint kedd
b?zös
reggelen,
szavak alá
bújó,
b?römön
áthatoló,
szorongató
félelem
elfehéred? ujjal
kapaszkodó,
kiszáradt
torokkal
tátogó
képmásommal
szembesülök
szemem sem a
régi már, a
hajam, mint
rettent?
égi madár,
rémséges
álmom
szilánkjai
fejem
körül,
kába
lépteim el?l
menekül?
háziállatom
örül,
tejét csak
véletlenül
iszom, a
való
világot
lassan
szokom
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
|
|
|