Rád hányom szerelmem
Árnyékban élve
A világtól félve
Üres lett minden, kihalt a hely
Mindennek vége
Agyam porrá égve
Hiába néz körül, nincs rajta fej
Térdig ázom vérben
Ujjaim az égben
Lelkem szóbombáktól romokban áll
Oh kedves, ne sírj értem
Amíg kering vérem
Medálod nyakamban, nincs akadály
Lőtt sebekből vérzek
És már nem is félek
A magány mindig társ volt, mint egy hű barát
Éjszakai ködben
Az üvöltő csöndben
Hallom a kedves kéjsikolyát
Engem ez az élet
Oly sokfelé tépett
S nem hiszem, hogy érez ez a világ
Talán mégis félek
Halott vagyok, s élek
Élő holtak között vagyok király
Furcsa a nép, ha idegen vagy
Csúnyák az arcok, ha egyedül jársz
Rosszak a nők, ha nem kellesz
Csapdák az utcán, ha kiborultál
Hőség van, s én fázom
Arcod minden álom
Szívednek vet hurkot minden leírt szó
Gyűlölj meg, nem bánom
Rád szerelmem hányom
Majd' megveszek, s közben szakad a hó
(A kiemelt négy sor, Jim Morrison: Furcsák az emberek c. verséből származik.)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
