Rád hányom szerelmem

Árnyékban élve
A világtól félve
Üres lett minden, kihalt a hely

Mindennek vége
Agyam porrá égve
Hiába néz körül, nincs rajta fej

Térdig ázom vérben
Ujjaim az égben
Lelkem szóbombáktól romokban áll

Oh kedves, ne sírj értem
Amíg kering vérem
Medálod nyakamban, nincs akadály

Lőtt sebekből vérzek
És már nem is félek
A magány mindig társ volt, mint egy hű barát

Éjszakai ködben
Az üvöltő csöndben
Hallom a kedves kéjsikolyát

Engem ez az élet
Oly sokfelé tépett
S nem hiszem, hogy érez ez a világ

Talán mégis félek
Halott vagyok, s élek
Élő holtak között vagyok király


   Furcsa a nép, ha idegen vagy
   Csúnyák az arcok, ha egyedül jársz
   Rosszak a nők, ha nem kellesz
   Csapdák az utcán, ha kiborultál


Hőség van, s én fázom
Arcod minden álom
Szívednek vet hurkot minden leírt szó

Gyűlölj meg, nem bánom
Rád szerelmem hányom
Majd' megveszek, s közben szakad a hó



(A kiemelt négy sor, Jim Morrison: Furcsák az emberek c. verséből származik.)








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.