Szigeti György
Egész a végtelenbe
A tavasz ürügyén -,
csak, hogy szólhassak egyszer,
türelemmel
kuporgok bűnöm tetején,
s lesem a csodát,
hogy induljanak el a fák,
vagy jöjjön valami más,
hogy megbocsáss.
A hó alól kiszabadult,
nehéz szívemre rázúdult
a föld szaga.
Tar ágakon a rügyek
borzolódnak,
pucér szelek,
csatakos cigánygyerekek
rohannak át a téren,
s épp, hogy égjen,
lelkembe kap a láng.
Nehéz lett volna egyedül.
Itt legbelül,
egész a végtelenbe
zuhansz. A szívembe.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Tudósítás a Kis utcából (Budapest, 1997)
Kiadó: Orpheusz
Feltöltés ideje: 2011-01-09 08:12:48
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-09 08:12:48
|
|
|
