Róka

Valamikor egyszer régen, ahogy mondom
és mesélem, tűzött a nap hét határon
S kint a réten napsütésben víg kedvemben
mit csinálok??

Fejem alá szénát teszek, s úgy heverek
ahogy mondom, hanyatt háttal, dalolással
fütyüléssel, víg kedéllyel töltöm időm
nincsen semmi másra gondom..

Ahogy múlnak ám az órák, valahol a messzi
tájban, mit is látok, hát egy rókát
S gondoltam, hogy délibáb csak

S még is ahogy méricskéltem közeledett
az feléjem, ahogy éber tekintetem
vizsgálgatta s rajta akadt, közeledett
Szinte szaladt

Nem vagyok egy félős fajta, de ha veszett
lelkem rajta, sörétesem előkaptam
Engem bizony meg nem marhat, így beszéltem
csak úgy halkan

Ám ahogy közel ért hozzám, megszólított
ember módján, szelíden mint egy apóka
S mondta mondta mondta szépen
Én meg hagytam, hagy beszéljen
Meghallgatom mondja éppen
délután, így furcsa képpen

Számat tátom úgy hallgatom s mondja
és meséli sorba gondjait sorolja nékem
Így beszél ő, hátha értem

Egyszer aztán ahogy álmos szemeimmel
szinte látom éjszaka lett, nyomban setét
de a róka még is mesélt..

Mit tehettem volna jobbat, nem tudhattam
csak szaladtam, ott hagytam a róka komát
meg a rétet, franc hallgassa mit mesélget
Szaladtam míg hazaértem, s álmodtam
csak azt remélem
...







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-26 13:51:40
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-26 13:51:40