Augusztus volt

      


Augusztus volt, nagy izzó, álmos
Fényben úsztak boldog virágok.
Napfénybe burkoltan roskadoztak
a fák, gyümölccsel megrakottan,
s mint tömött, tarka, élő vánkos
pompáztak mind a virágágyak,
s a levegőben izzott, égett
sok ezer forró, boldog ének,
sok el nem dalolt, boldog ének.

Augusztus volt. Eltűnt a múlt,
Eltűnt a tegnap és a holnap,
De megmaradt egy boldog pillanat.
Lelkemre száz színes virág hullt,
Roskadozó fák, tündöklő nap,
S virágágy-vánkosok.
S eltűnt a pillanat…
Lehanyatlott a nap az égen,
És elhervadtak a virágok,
A gyümölcsöt leszedték régen
S maradt a föld búsan, kopáron;
De megmaradt túl elmúláson,
Túl száraz lombon, fagyon, sáron,
Az örök szép, mely Istenben honol.

S az örök művész alkot s újra alkot
S a benne élő múlhatatlan szépet,
Mely túl van minden földi elmúláson,
Ezer formában szórja gazdagon.
Ő ad majd új augusztus délutánt.
Úgy lesz, mint ma. Nagy izzó, álmos
Fényben úsznak boldog virágok.
Napfénybe burkoltan roskadoznak
A fák, gyümölccsel megrakottan,
S mint tömött, tarka, élő vánkos,
Pompáznak mind a virágágyak,
S a levegőben izzik, éget
sok ezer forró, boldog ének,
sok el nem dalolt, boldog ének.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-06 02:04:46
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-06 02:04:46