Ébredés
A függönyön a színek feltámadnak,
A bútorok ismét formára lelnek,
Agyunk burjánzó álomdzsungelében
A józan ébredés vág már utat.
Értelme éled minden egyes hangnak,
Lassan kitisztulnak bennünk a tervek
S a szűzi reggel mindig visszatérve
Is új időt tár, új lépést mutat.
A nagy idő megannyi kis darabja
Ezer igénnyel zaklat szünet nélkül,
Mint nyűgös gyermek anyját nyúzza egyre,
Kikényszerítve bajlódást, erőt,
Hogy add magad egészen, azt akarja.
S mint ki a folyón versenyezni készül,
Idő árjában szorítod kezedbe
A „kell” és „lehet” kettős evezőt.
Minden egyes nap új szót ad a szádba,
Ne félj ezt az új szót megvallani,
Ha éned belső mérlegére tetted
S idegszálaidon rostáltad át,
Majd öltöztetted rászabott ruhába
S hiszed, meg fogják majd hallani.
Ha majd lélektalajba elvetetted
Mint jó magot, szerelmed zálogát,
Mi múlt s jelen szép nászából fogant,
Akkor reméld, lesz ember újulása;
S figyeld tovább a korba s térbe zárva
A végtelenből jött hullámokat!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-03-06 02:06:52
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-06 02:06:52
