Börtönlázadás a pokolban az ördög ellen(javított)


Sajnos, tisztelt hölgyeim, és uraim,
a forradalom elbukott, tehát nem nyert
azóta sem. Erényben,  szív szavában megegyeztünk,
de azért a forradalmakat elvesztettük.
Képzeljétek, minket több ezer éve húznak.
Mi olyan gazdagok voltunk, hogy több ezer évig,
-és most is-, csak viszik, csak viszik. Még mindig nem fogyott el.
Vittek, és visznek vért, fát, földet, vasat, gépeket, állatokat, pénzt, aranyat, vasutat,
de lopták a boldogságot is, a jövőképet.
Belekötöttek az identitásba is, de azt nem bírják elvenni teljesen.
Támadnak, folyton támadnak, bejutottak a vérkeringésbe, a központi idegbe.
Már ezer éve beszedik a sújtó-gyilkoló adót, és maguk között
osztják szét, ellenünk használják fel, síma ügy.
Ma sincs vége a forradalomnak,
de nem csak a Magyart, hanem mindent ölnek, ami értékes.
Mindent támadnak, akiben él az Isten.
Vértanúi vannak, hogy nem nyertünk mi forradalmat.
Vértanúk tesznek beismerő vallomást 48-ban, 56-ban.
Nincs vége a forradalomnak, csak hogy, most már kevesebb a forradalmár, mint az elnyomó,
több a vírus, mint a gazdatest.
Halálos beteg az emberi életfeltétel.
Ember már nem menthet meg minket, csak az Isten.
Ha ő Nincs, elpusztul itt minden.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-15 20:16:46
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-15 20:16:46