Zarándok indul
Zarándok indul hozzád száz naponta,
vonat viszi, nem lóháton kocog,
a nap az ég alját bíborba vonja,
elhalványulnak mind a csillagok.
Te istennővé változol ilyenkor,
a hegytetőről megpillanthatod
zarándok híved, lelkesedve gondol
a földi létre, mely itt lent ragyog.
Megérkezik belepve úti porral,
ajkán dicséret, nem egy léha bordal,
lelkét az égi fény borítja be,
bátortalanná válik, hogyha meglát,
fényben ragyog alattad fenn a hegyhát,
szerelmedet nem tudja; elvegye?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-06 06:00:33
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-06 06:00:33
