Hiszek a boldogságban


A semmiből kiáramlott erő neked akar tetszeni valamiért.
Tetszeni akarnak a madárhangok is, a Nap Leventék.
Az anyukád rajong érted, hatalmas nagy kérdéseket visznek
át hatalmas nagy hidakon. Ez a sokk, rettegés.
Mi közöm hozzájuk? Közülük egy vagyok?
Hidraulika, akkumulátorból jött az erő, ami lerakta az ekét,
hogy felforgassa a földet, levegőt adni a kenyérnek.
Madarak beszélgettek a bukócső tetején.
Ma sem történik semmi, de ki kell fizetni a büntetést.
Gólt rúgtak a nyomornak a gazdagok,
de fele annyi pénzből sem költhetnének annyit,
mint ezek tizedéből dupla akkorát.
Sáfrányos csókokkal töltik fel fürdőkádját a fellegek.
A mindene megvan embernek, így nyilatkozott.
Azért kaptam talán, mert elhittem, hogy szerethető vagyok.
Az született meg bennük, ami megtermékenyítette őket.
Bánfi Ferenc verset tördelnek felgyújtott szerkesztőségben.
Torkolat tűzben borotválkozom. Betonkoszorú a zuhanásra.
Behúztam a vészféket, kedves, mire ideér a kalauz.
Búzamezőnek vetjük magunk kézen fogva.
Programok nyílnak ki, méhecskék porozzák.
Semmire akasztottuk függőágyunk.
A pingvinek elengedték az országadósságot.
Kinyíltak a börtönök, az egész világ hozzánk költözött.
Mi pedig beengedtük őket, és megmutattuk nekik,
így kell boldognak lenni. Azóta boldogok.
Hát, csak ennyi lett volna. Akkor az Isten nagyon elgondolkodott.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-15 10:21:54
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-15 10:21:54