Fruzsina
Lásd, milyen szép is a világ!
Névnapját üli unokád.
Persze, csak hiszed: ünnepel,
első évét sem érte el.
Gyöngyház-kezével csalapál,
igyekezetében megáll,
majd újra kezdi, mint aki
lehetőségét kémleli.
Ilyen ő. Épp négy hónapos.
Boldog talán, vagy csak okos?
„De nagy bolond vagy nagyapám!
Most görbült épp sírni a szám”,
mondja, de ezt is csak nekem.
Gőgicsélését meglesem –
lám, ő nekem mond valamit:
„nagyapa, hallgass egy kicsit!”
1990. január1.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-19 11:47:51
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-19 11:47:51
