csendélet tépelődő költ(ekez)ővel (légy jó, vigyázz a pirosnál, és mindig mondj igazat)
még egy napot adtam a semmittevésnek.
a reggeli kakaó még cselekvésízű volt.
aztán eljött a mikrokozmosz és
mikromegvilágosodás ideje. mennyivel
ér többet, ha írok vagy olvasok annál,
hogy ezekre gondolok? most este
kilenc van. az asztalon lámpa, könyv,
papír. tanácstalanul koplalnak. csak én
tékozlom jobban magam. jó lenne újra
verset írni. éreznék már valamit a régiből.
nem ordít most a lélek, csak lebeg a
sarokban. rendet rakhatnék. de a miértre
is lusta vagyok gondolni. hasonlatot
keresek magamra. aztán csak körbenézek.
minden bántóan ismerős, minden bántóan
ugyanaz, ami tegnap, ami ma, ami holnap.
a fejfájás-csillapító már nem elég. igazából
nem is a fejem fáj. csak tükörben döbbenek
magamra. újra visszaemlékezem a régi versekre.
jó lenne újra hányni. mint a ... nem tudom,
szóval újra ki, magamból, azt. de nincs mit.
még, vagy már? ez olyan, mint tegnap:
lendületből mentem neki a zárt ajtónak.
persze hogy nem engedett be. jó lenne
egy nőről is írni most. minden motívumban
róla írni. viszont arcomat nem tudom kimosni.
nem is tudom, hol van arcom. lehet, hogy
nincs is arcom. lényegében mosóporom sincs.
kezem harminccal öregebb testemnél. csak
a kézfogásoknál zavar. nem baj. megerőszakolom
önmagam. most is, mindig. jó lenne valami
lényegeset érezni, de minden csak felszín.
mint a jég a betonon. hideg felszín. és még
azt sem értem időnként. marad hát a
puszta erőszak. s talán beleszerettem
a halálba? vagy csak elfogadom? honnan
tudjam. nem félemlít meg, mert nem is igaz.
a halál csaló. ahogyan isten is, és ahogyan
mi is. csalunk. ha lenne őszinte szó,
nem lenne vers. az élet maga a csalás.
mi csalunk, mert azt hisszük, az élet versét
írjuk. épp fordítva. s hogy költő akarok lenni? beteges.
a határ ismeretlen. örökre az is lesz.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-11 22:24:02
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-11 22:24:02
