Orgonavirágokon átszűrődő szél


Ami ellenem van, aluszik.
Most látom csak, milyen a friss zöld,
mennyire mélyen, mint anyám régen, ringat a táj.
Csak a természet szép, amit ő csinál.
Tudom, halálraítélt, komor munkahelyeken
ma sem tódul a kegyelem,
elszámolja magát az identitás,
adott szavakat gáncsol ki
szigorú fizika, mégis a szövő nők
átkonvertálják a gépek zaját
kedvesük becézgető hangjára,
így oldódik semmivé a rács.
A betyároknak sem jutott más,
simogatásnak gondolni a deresre húzást.
Orgonavirágokon átszűrődő szél. Ha az orrodhoz ér
Isten ígér, még ha az adóügyi hivatal is pont most mér.
A lélek az igazi ingatlan, terheli a hitel,
túléli a halált, a sírból kikel;
ültetés a temetés.
Amikor adják, akkor kell zsebre rakni a szépet.
Nem kell hogy lássák, vagy hogy értsed,
csak érezd.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-13 12:55:30
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-13 12:55:30