A performansz
a zongorám összes billentyűje
szürke. közelről látom csak
a feketét, fehéret: vágyó agyam
összefon a valótlannal.
a felismeréstől izzad már a kezem,
de csak szüntelen tapad, tapad
sikamlós a véglegeshez,
a dallam pedig bizonytalan marad.
"hisz megcsinálja! ő komponál"
- öltönyös keselyű sóhajok
vegyítik a csodálatot
keserű mindentudássá
egyikük gondol egyet,
megtapsol, én meghajolok,
csupasz szemén a tér árván
időzik egy darabig
majd int egyet, homályosan
hátbavereget; a dögtest fölött
-tán nem hiszik-, de én bizton tudom:
hangszerem kuncogva megremeg.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-06-05 17:07:44
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-05 17:07:44