Dogma minden id?ben

Elhagytak már réges-régen,
Elvem s hitem odalett.
Tovatűnt nyílt emberségem,
Így hívnak ma: toalett.

Szürke éltem lassan halad,
Nem öveznek dáliák,
Körte számból vad bűz fakad,
Benne bélsár siklik át.

Néha rajtam éles zajjal
Vezetni egy srác tanul.  
S kéthetente nagy robajjal
Rohan be a háziúr:

Kifeszíti állkapcsomat,
Számba jut a becses szar.
Majd öntetként ráadásnak
Betakarja papírral.

Ízlelgetem éjzamatát,
Jobbra-balra forgatom,
Míg a gazda fogja magát
S lehúzza a torkomon.

Nem végzett még munkájával,
Mert bűzölög a szoba.
Befrissít és a pumpával
Fogamat is megmossa.

Érzem a szar beleimben
Céltalanul tévedez…
Hogy mondhatnám emberibben?
Mindennapunk képe ez!

Így születünk, latrinának,
Budi, vécé, reterát.
Nem ismerjük Kasszandrának  
Elfelejtett igazát.

Azok meg csak rejtegetik
Szemünk elől a valót.
Kéthetente megkeverik
S szánkba helyezik a jót.

Besűrítik az egészet
Légfrissítő köntösbe.
Így etetik meg a népet
Így etetik örökre!

S mit tehetünk? Megemésztjük.
Abból élünk, ami van.
Csillapítjuk éhezésünk,
Hatmilliárd sorstalan.

Lázadozol konok lélek?
Reménytelen minden harc.
Ezt fogadd el, ez az élet:
Ha kiköpöd, éhen halsz!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.