Az én dalom


Volt egy hang a szívemben,
mi eldalolta, hogy mi a helyes
És mi csak ábránd.

Kőzápor dúlt és fagyos levegő hatolt át,
A lüktető vér szava dalolt, s már nem hallottam
Saját hangom.

Zajos világ. Magányra vágysz,
Bár magányos vagy.
Hadd daloljam el, mit a szív szava súg,
Még ha sokszor fáj is.

Ez így jó nekem. Kérlek, hagyj élni így,
Vagy ölj meg,
Hogy eltávozol tőlem.

De nem lehetsz komor. A dal előtör
Minduntalan, magával ragad, s csak
Táncolnál
A földi lét kicsinyes határain is túl.

Ez a te hangod. Ez a te éneked.
Ez a te boldogságod. Ez a te életed.

S mert arrébb teszel egy követ az útból,
Már boldogabb vagy, mert te tetted azt.

A világ egy nyugalmas mély katlan,
Lezuhannál, de ő fogja két kezed.
Majd elengedi, és te szállsz a messzeségbe.
Dalod hangját követed.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.