Fogy a hidrogén


Amit kérek, kérve-kérem
attól, aki tehet értem,
azért, hogy gazdagabb legyek,
mert folyton-folyvást szeretek,

van úgy, hogy unos-untalan
csak úgy szerethetem magam,
hogy veled mindig, mindenütt
megosztom azt a csöpp derűt,

amitől mosolygós világ
köszönt rám, bólint a faág,
az ablakomon beköszön,
beinteget a fényözön

a zöld lomb mozgó részein,
idegek rezdülésein
játszik a nyár sok új zenét
körös-körül és szerte-szét,

mindenütt, ahol még vagyok,
készülődnek a csillagok
kihunyni; fogy a hidrogén,
más is ellobban, nemcsak én,

és máshol lobban újra fel,
a végre születés felel,
az elmúlásra új remény,
a káoszra kész költemény

csendül, akár a himnuszok,
az élet újul, élni fog.
Mert elhagyott a félelem,
egyedül vagyok. Nincs velem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-29 05:33:35
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-29 05:33:35