A holt-király ébredése
Átokhegyek lábainál,
Mélykék tó vizében,
Harag gyúlt egy halott király
Rég nyugvó szívében.
Bezárva a koporsó-várba,
Melynek hínár borítja falát,
Holtan pihenve várta
Az ébredésnek dalát.
Eljött a várt pillanat,
S bár teste már kihűlt,
Mikor vöröslött a pirkadat,
Kriptájában felült.
Tűzben égett újra
Holt-fehér arca;
A kínzóseregek ura
Ismét kész a harcra!
Ült a sötét mélyben
Vaskezét bosszúra emelve.
Nem tudta, mily régen
Van már eltemetve.
Túlvilágra térte óta
Évezredek teltek.
Ő aludt mélyen, lenn a tóban,
Míg mások urak lettek.
Most ébredt, mert a régi tűz
Újra fellobbant,
Mely minduntalan csatába űz;
Szíve egyet dobbant.
De a király ébredése egy pillanatig tartott.
Ültéből lassan visszahanyatlott.
Szikrázó szeme ismét üvegessé vált.
Nem kerülhette a kínzó halált.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
