Liliom utca

apró hangyákként futnak a betűk a papíron,
ma megírom, igenis megírom,
ami fáj, szaggatva lüktet itt legbelül,
és csak akkor csendesül,
ha lehunyom szemem, hogy ne érje fény a szívem.

tudom, pihenni kéne egy hosszú nyáron át,
csak akkor ébredni, mikor a fák tarka bohócruhát
öltenek, csupa zöld-sárga álmélkodás az ágakon,
és a házfalakról félig letépett plakátokon,
apróhirdetés, csendes kis szobát keres az ősz.

a város is furcsa néhány napja
a Nagykörút felszállt a négyes villamosra,
épp, hogy felfér, összeér pár bérház válla,
és a Rákóczi tér kérdőn néz a Blahára,
vajon él-e még a füttyös Gyuri.

ki Esti hírlappal a lányok fenekét ütögette,
valamelyik tél biztosan elvitte,
azt tudom, hogy egy gőzölgő aknafedélen lakott,
a Liliom utcában ahol az ősz szobát kapott,
amit szellőztet, pedig a nyolcperces szerelem is mámorító.

érzem, lassan lehullnak az első hópelyhek,
a játszótereken tipegő nénék majd galambokat etetnek,
kenyérmorzsa magányuk Tescós szatyorba'
esteledik, felnézek a csillagokra,
és lehunyom szemem, hogy ne érje fény a szívem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-21 03:13:22
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-21 13:03:55